Ahogy Erik megkapta, teljesen magába omlott. Át is ment Oliékhoz, ahol épp Kitti is ott volt. Dáviddal beszélt egy csomót. Egyik pillanatban meg Mary nyitott be.

- Bocs, hogy zavarok a plázapicsák kitárgyalásában, de úgy értesültem, hogy Kitti itt van. Beszélhetnék vele?- kérdezte Mary. Erik nem fordult meg, mert kisírtak voltak a szemei…

- Fent van az emeleten Oli szobájában. Felkísérjelek, vagy eltalálsz odáig?- Dávid, miközben nagyban egymásra mosolyogtak…

- Őőőő hát… Még nem voltam itt, szóval felkísérnél? Köszi- Mary, s Dávid már ugrott is. Úgy kísérte fel, hogy közben Mary derekán volt a keze, meg egy kicsit lejjebb is csúszott… Végül, mikor már eltaláltak a szobáig, Mary bement oda. Dávid elismerően mosolyogva visszatalált a nappaliba, ahol már senkit se talált, csak egy cetlit:

Kössz Dávid! Azt hittem, benned megbízhatok! Erre meg flörtölsz a volt csajommal! Pontosan tudod, hogy még SZERETEM!!!!!!

Erik

U.i.: Nagyon köszönöm még1x és még1x!

Dávid csak nézett maga elé. Mit tettem? Ekkora köcsögöt, mint én…- gondolta. Lerogyott a kanapéra.

Fent közben 3-an beszélgettek a történtekről.

- Nekem elhiheted, ő még szeret- mondta Oli.

- Igen, itt sírt is- Kitti.

- Jó, én már nem tom mit higgyek… Hazamennék, ha nem baj! Byesztok!- Mary, s kapta a táskáját, elment.

Másnap volt egy koncijuk a srácoknak. Kitti elment Olival, és Mary-t nem akarta otthon hagyni. Így ő is ment.

Odaértek pont időben. Még volt idejük beszélgetni. Dávid nem nyomult annyira már. Viszont nagyon jól elvolt Mary és Dani…

Koncert után, Oliék leléptek, meg mindenki is. Dani hazakísérte Mary-t.

- Figyu, gyere be egy picit!- szólt Mary, mikor már a házuk előtt álltak. Bementek. Mary egy cetlicskére felfirkantotta a telószámát és az MSN címét, majd három-három puszival (amibe Dani elég rendesen belepirult) elbúcsúztak.

MSN-en azonnal fent voltak mindannyian, ahogy hazaértek. Mary és Dani – mint mindig – írásban is nagyon elvoltak. 6-an beszélgettek együtt: Kitti, Mary, Oli, Dani, Dávid és Erik.

Pár héttel később, mikor Daniék már jártak, Dávid rémült fejjel rohant át Mary-ékhez, mikor ott volt mindenki- kivétel Erik.

- Erik… Elütötte egy kocsi nemrég… Bent van a kórházban…- nyögte. Mary-t azonnal elfogta a sírógörcs. Vernyogott, csak hogy vigyék be hozzá.

- Jó, ha ezt akarjátok…- mondta, s elővett egy kést, s a kezén próbálkozott vele…

- Te hülye!!!!!!!!!- kapta ki a kést a kezéből Dani.

- Kössz, már le is hülyézel? Ezt megjegyeztem. De akkor is én be akarok menni Erikhez!!!!!! Hol van?!?!?!?!?!?!?!?!?! Mondja már meg valaki!!!!!- fakadt újra sírva Mary. Dávid kikísérte az ajtó elé, átkarolta a vállát, s beismerte a tetteket…

- Ez csak egy tréfa volt… Meg akartuk tudni, hogyan viselkednél, ha Erik élet és halál között lebegne. Tudod, ő még mindig szeret. És ahogy én ezt itt elnéztem, te is. Bocsáss meg nekünk- mondta. Mary nem szólt semmit, csak sírva felvonult a szobájába.

- Nyisd ki lécci! Én vagyok az, Dani- kopogtak az ajtaján.

- Nyitva van- Mary. Dani bement. Elbeszélgettek mindenféle dologról…

- Dani… Én azt hittem, szeretlek… De most én se tudom, mi van!! Bocsáss meg lécci!!- ölelte át Mary Danit, sírás közben. (Kicsit sírós nap volt…)

- Jó persze, rád sose tudnék haragudni- ölelte vissza. Erik nyitott rájuk. Mikor ezt látta, bemosott egyet Daninak. Dani vissza.

- FIÚK A K.RVA ÉLETBE, HAGYJÁTOK ABBA!!!! TI NEM ILYENEK VAGYTOK!!- kiabált Mary.

Mire befejezték, Dani orra eltörött, Eriknek meg a szája repedt fel.

- Jajj de KÖCSÖGÖK vagytok drágáim! Most már télleg vihetünk titeket a kórházba!!- Mary. Bevitték őket a kórházba.