Teltek múltak a napok. Egy nap, mikor Kittit majd megölte az unalom és Olival se volt kedve már foglalkozni, elment Maryhez.

-Mary itthon vagy?- Kitti.

-Ja! Figyu nem lenne kedved elmenni bulizni?

-De persze! Szólok a fiuknak is!

Este nyolc volt mindenki indulásra készen már csak Kittire kellett várni, akiért bement Oli és valahogy lemaradtak a köszönésnél…! Namind1! Szóval sikerült valahogy szétválasztani Olit és Kittit. Azzal elindultak majd megérkeztek a buliba! Oli mondanom se kell megint másfelé kacsingatott, de ezen úgy felhúzta az orrát Kitti hogy lesmárolta Olit nyilvánosan. Majd arra gondoltak hazamennek! Haza felé menet egyszer-kétszer megálltak smárolni. Hazaértek, de nem jutottak se hová mert csak addig jutottak hogy ruha nem volt rajtuk erre Kitti kidobta a taccsot. Másnap reggel Kitti nem győzött bocsánatot kérni Olitól. De még du. elmentek strandolni a többiekkel.

- Hát szija mindenki! Kicsikét mi még kómásak vunk…- köszönt Mary, s átkarolta Erik derekát.

- Igen, az látszik!- Kitti.

- És használtatok gumit?- súgta Dávid röhögve.

- Aha- Erik nagyon kómásan.

- Uhh télleg????????- Dávid nézett, mint vak a pohárban.

- Hát persze! Mi nem vagyunk olyan felelőtlenek mint Oliék- Erik. Miután felfrissültek egy kis klóros vízzel, kifeküdtek megint napozni. Mary előkapta az MP4-ét, s Puskás Petit választott.

- Rettegnek a férfiak tőled, rettegnek tőlem a nőők, sokra minket nem tartanak, párosunkra kijár minden jelző! (stb., stb…)

- Tök jól énekelsz!- ismerte el Kitti.

- Van Paplan dal gecc ez dúúúrvaaa!!! Ezt is kő ám énekelni he! Meg vmi Aranypolgár… Nem nem nem érdekel, nem nem nem érdekel…… Na itt a Paplan dal!! *fejrázásXD* Nem kell ide a gyógyszer, izzadok, vérem agyamból elcsorog lefelé…………  Nem tudok mit tenni magammal, Isten megáldott hormonnal… Na jó ennyi sztem elég is lesz IKSZDÉ!!- Mary.

- Hehh ez jó volt- Erik, egy jó nagy szájrapuszival együtt.