Erik még ott is totál harcias volt… Kihívták miatta a rendőröket is. Bedugták szegény a dutyiba. Pénz ellenében kiengedték. Épp ezért Mary kiszabadította a szegény szerencsétlen bűnözőt. Kiültek a rendőrség elé beszélgetni. Csak ők ketten, senki más.

- Te miért hoztál ki engem?- kérdezte Erik.

- Mit gondolsz?

- Hát… Nem tudom… Még szeretsz?

- Miért másért aggódtam volna halálra magam csak hogy kihozhassalak?! Jajj te kis butus!!

*elkezdesniazesőezértEriklesmároljaMary-t*

- Ezt most miért kaptam? J

- Mert szeretlek! *csók*

- Az jó! *csók* Akkor mi most újra járunk?

- Simán!! *csók*

Hazasétáltak. Otthon, azaz Mary-éknél, már halálra izgulta magát mindenki, hogy mi tart ilyen sokáig.

- Ti vadbarmok! Hol az életben voltatok idáig??????- támadta őket le Dávid.

- A rendőrség előtti padon, mert?- Mary. Ahogy kimondta, rájött, hogy ez tökre félreérthető…

- Úr isten, ezek télleg vadbarmok…- kapott a fejéhez Oliii.

- De nem úgy te állat- Mary.

- Csak beszélgettünk- Erik, miközben hátulról Mary-t tapizta.

- Te köcsög ne tapizz nem engedtem meg!- Mary. Ez egy ilyen káromkodós nap is… :D

- Jóvanna, bocs…- Erik, s zsebre rakta a kezeit.

Másnap sétáltak az utcán, Dani nélkül, s a rég nem látott Gaby bicajozik arra. El is esik, mikor meglátja Mary-éket.

- GABY!!!!!!!!!- kiáltotta Mary.

- Ohh… Mary? Mary!!- Gaby. Feltápászkodott, s egymás nyakába ugrottak.

- Hát te? Csak nem hazajöttetek??- Mary.

- Amint látod, hazajöttünk. Sok volt már kint!

- Olyan jó hogy újra itt vagy! És nézd kivel hozott össze a sors… ;-)

Mary körbemutatott a tömegen, s Gaby rögtön kiszúrta magának Dávidot. Dávid is Gaby-t… Nem sok idő telt el már jártak is.